Magyar kutatók áttörése jöhet: hidrogént csinálnának a műanyagszemétből

A műanyaghulladék ma a világ egyik legsúlyosabb környezeti problémája. Évente több százmillió tonna műanyag kerül a piacra, miközben ennek csak töredéke hasznosul újra valóban hatékony módon. Most azonban magyar kutatók egy egészen új megoldáson dolgoznak: a napfény segítségével nemcsak lebontanák a hulladék műanyagokat, hanem közben hidrogént is előállítanának.

A Magyar Tudományos Akadémia 2026-os Lendület Programjának egyik legizgalmasabb nyertes projektje a "Nagy fluxusú napfény alkalmazása műanyaghulladék értéknövelő újrahasznosítására és hidrogéntermelésre perovszkit fotoelektródokkal" című kutatás. A bonyolult elnevezés mögött egy rendkívül látványos cél áll: a műanyagszennyezésből energiaforrást csinálni.

A kutatás központi eleme az úgynevezett értéknövelő újrahasznosítás, vagyis az upcycling. Ez lényegesen többet jelent a hagyományos újrahasznosításnál. Nem arról van szó, hogy a régi műanyagból egyszerűen új műanyag készül, hanem arról, hogy a hulladékból magasabb értékű vegyipari alapanyagok vagy akár energiahordozók jönnek létre.

Ebben kulcsszerepet kapnak a perovszkit fotoelektródok. Ezek speciális, rendkívül jó fényelnyelő anyagok, amelyek képesek a napfény energiáját kémiai reakciók hajtására használni. A rendszer lényegében úgy működhet, mint egy mesterséges fotoszintézis: a beérkező napenergia elektronokat szabadít fel, amelyek elindítják a műanyag lebontását, miközben a folyamat másik oldalán hidrogén képződik.

A hidrogéntermelés azért különösen fontos, mert a hidrogént sokan a jövő tiszta üzemanyagának tartják. Felhasználása során nem keletkezik szén-dioxid, csak víz, ezért kulcsszerepe lehet az ipar és a közlekedés dekarbonizációjában.

A projektben szereplő "nagy fluxusú napfény" arra utal, hogy a kutatók a hagyományos napsugárzásnál intenzívebb fényterheléssel dolgozhatnak, például koncentrált napfénnyel. Ez jelentősen felgyorsíthatja a kémiai reakciókat, és javíthatja a rendszer hatékonyságát.

A legnagyobb tudományos kihívás ugyanakkor az, hogy a technológia laboratóriumi körülmények között működőképesből ipari léptékben is használhatóvá váljon. A kutatóknak többek között azt kell megoldaniuk, hogy a perovszkit alapú rendszerek hosszú távon stabilak maradjanak, és vegyes összetételű műanyaghulladék esetén is hatékonyan működjenek.